„A Dél-dunántúli régió 2007-2013 közötti területfejlesztési stratégiai célrendszere a készülő II. Európa Terv tükrében” című dokumentumról

2005. április 20-án megrendezésre került a Magyar Regionális Tudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata nyilvános alakuló ülése. Az ülés résztvevői megvitatták, és véleményt alkottak a címben szereplő dokumentumról, amelyet Márton György, a tagozat elnökségének tagja, a DDRFÜ fejlesztési igazgatója mutatott be.

A Tagozat tagjai egyetértettek abban, hogy a Dél-Dunántúl stratégiai fejlesztési célkitűzései összhangban vannak a régióban jelentkező szükségletekkel, megoldásra váró problémákkal és azokat megfelelő módon próbálják kezelni. Hangsúlyozták, hogy a további tervező munka során figyelmet kell fordítani a stratégiai célok térségi szintű differenciáltabb megjelenítésére. Szükséges, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a mikrotérségi központok megerősítése. A régióban is az innovációorientált fejlesztések kapjanak elsőbbséget. A felzárkózáshoz nélkülözhetetlen a régió felsőfokú intézményei és a gazdaság közötti együttműködés bővítése, valamint az, hogy a képzési szerkezet erőteljesebben igazodjon a regionális munkaerőpiaci igényekhez.

A Tagozat egyértelmű álláspontja, hogy a II. NFT készítése során önálló Regionális Operatív Programok készüljenek és kerüljenek be a Brüsszel által egyeztetett és jóváhagyott végleges tervbe.

A Tagozat indokoltnak tartja, hogy fejlesztési dokumentumok jövőbeni kidolgozása során az alábbi szempontok is kerüljenek mérlegelésre:

• a kistérségi szint stratégiájának kidolgozásánál aktívabban be kell vonni a helyi gazdasági szereplőket és az adott kistérség adottságainak megfelelő, speciális versenyképességi területeket (1-2 ágazatot) kell fejlesztési irányként kijelölni;
• a kistérségeket olyan helyzetbe kell hozni, hogy mikrotérségi prioritásokat fogalmazhassanak meg, ezáltal egyetlen település se érezhesse úgy, hogy kimaradt a tervezésből;
• kistérségi szinten gondot okoz a forráshiány, valamint a tervezési bázis és -kapacitás hiánya, ezért ki kell építeni egy regionális tervezői hálózatot, vagy legalább a tervezés kistérségi szinten történő szervezésében és koordinálásában részt venni tudó szakember-hálózatot;
• a fejlesztés prioritások mellett nem szabad megfeledkezni és eltekinteni a területi kiegyenlítést segítő intézkedésekről sem;
• nem megoldott a kistérségi programok szakmai irányítása. A legtöbb helyen hiányzik az átfogó területfejlesztési tudással rendelkező személy;
• Pécs országos növekedési pólusként történő pozicionálása mellett hangsúlyt kell helyezni a regionális növekedési zónák szolgáltatási funkcióinak megerősítésére;
• a régió tervezési dokumentumaiban nagyobb súllyal kell megjelennie a feldolgozó kapacitás fejlesztésének, a helyi termékek hozzáadott értékének növelése érdekében;
• jobban kell építeni a meglévő, kihasználatlan kapacitások bevonására, elsősorban a funkcióját vesztett oktatási intézmények infrastrukturális és humán erőforrás kapacitásának alternatív felhasználására, például a szociális ellátás területén (pl. használaton kívül helyezett iskolák hasznosítása szociális otthonként);

Kaposvár, 2005. április 25.

A Magyar Regionális Tudományi Társaság Dél-dunántúli Tagozata nevében:

Dr. Sarudi Csaba
tagozatvezető